"Néha tudomásul kell venni, hogy nem vagyunk ugyanolyan fontosak másoknak, mint ők nekünk. Csak ígérgetik: a "majd jövök", meg "majd találkozunk", meg "elmegyünk ide-oda", meg "majd kereslek", vagy egyáltalán "számítasz valamit". Mert ha valaki azt akarja, hogy jelen legyek az életében, akkor helyet csinál benne. Nem kellene megküzdenem a helyért. Ha olykor megbánt, ne indokot, kifogást keress a tettére, hanem bocsánatot. Nem fogom ráerőltetni magamat olyasvalakire, aki nem ismer el!!! Sajnos néha a legjobbakban is csalódik az ember, akikről semmi oka nem volt azt hinni, hogy keserűséget, bánatot és csalódást fognak okozni… Talán jóhiszeműen vagy tudaton kívül? Meglehet, vagy talán poénkodva akar ráébreszteni a valóságra.... de ez nem változtat semmit a kínos megdöbbenésen. Már nem foglalkozom olyanokkal,akik nem becsülnek meg,miért vesztegessem az időmet olyanra aki a sajátjából nem szán rám!!??.... mondhatnak akármilyen kifogást,magyarázkodást, nem érdekel, nem hiszem el, mert nem a szavak, hanem a tettek beszélnek… Mert ugye ha valaki meg akar tenni valamit, akkor talál rá módot, ha nem, akkor talál rá kifogást!"